Az írás lényege, hogy legyen mit mondani.

A tudatalatti sosem pihen. Nem is pihenhet, mivel az élet számára nélkülözhetetlen funkciókat lát el. Szüntelenül törnek fel belőle érzések, ismeretek, tapasztalatok, melyek hatást gyakorolnak a tudatos folyamatokra. Ezeket az ismereteket összegezni és emészthető formában papírra vetni hatalmas kihívás. Hiszen nem elégséges kiválasztani azokat a mélyen intuitív elképzeléseket, melyekkel kapcsolatban úgy érezzük, ki kell mondanunk őket. Ezeket az ideákat papírra vetni csak azután érdemes, miután átjárta őket az értelem világos tüze.

Ennek a folyamatnak a megtestesítője a görög mitológiában Hermész, az istenek hírnöke. Neki alapvető kötelezettsége a hírek leszállítása az Olümposzról az emberek világába. Ő az egyetlen isten, aki magasabb céllal rendelkezik annál, minthogy saját archetípusában ragyogjon.  Hisz fontosabb a hír, mint a hírnök.

Egy alkotás akkor tekinthető művészetnek, ha képes a katarzis kiváltására a befogadóban. Jelen esetben, ha az esszé képes gondolkodásra késztetni az olvasót. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kiváló esszé akkor kezdődik, miután azt elolvastuk. Az olvasást követően egy haranghoz hasonlító belső részünk aktiválódik, ami vibrálni kezd – ez a vibrálás az érzelmi és erkölcsi beteljesülés érzése.

E nemes feladat ellátását tűzte ki célul az esszék.hu.